Az adóazonosító jel használata ügyfél-azonosítóként

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) – 2019. március 13-án közzétett – állásfoglalásában kimondta, hogy bizonyos kivételektől eltekintve nem alkalmazható az érintettek adóazonosító jele abból a célból, hogy az adatkezelő az ügyfeleit azonosítsa.

Az adóazonosító jel a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (Szaztv.) értelmében egy, az állami adóhatóság által képzett, adózással kapcsolatos nyilvántartási azonosító kód. E tízjegyű szám a képzésére vonatkozó rendelkezésekből következően az érintett élete során változatlan marad, így tehát az alkalmas lenne arra, hogy az ügyfél duplikációkból eredő problémákat, szerződés kezelési anomáliákat a rendszer kiszűrje. A NAIH azonban korlátozó jogértelmezést alkalmazva megállapította, hogy az adóazonosító jelet Szaztv. 7. §-ára tekintettel kizárólag törvény felhatalmazása, ennek   hiányában   az   érintett   előzetes   írásbeli   hozzájárulása alapján lehet kezelni. Azaz az említett kódot ügyfélazonosítás céljából „az adatkezelő jogos érdekére hivatkozással sem használható fel jogszerűen”.

A NAIH emellett kimondta, hogy a vizsgált adatkezelés sérti az osztott információs rendszerek elvét is, hiszen az adóazonosító jelnek a Szaztv.-ben meghatározott funkciójától eltérő, „más céllal felruházni, annak többletjelentést adni nem lehet, [az] ugyanis

[ellentéres lenne]

az univerzális azonosító szám alkotmányjogi tilalmával”. Továbbá, hogy az adatkezelő vizsgált gyakorlata ellentétes a célhoz kötöttség és az adattakarékosság elveivel is. Következésképpen nem lehetett volna a természetes személy ügyfelek adóazonosító jelét technikai azonosítóként, ügyfél-azonosítóként kezelni.

Forrás: http://naih.hu